7-rész

                                                                    Zayn szemszög***

 Mikor kiértünk a stadionba, arra számítottam hogy ez is ugyan olyan lesz mint a többi,de amikor már a lányok a focipályára léptek,már akkor kitünt egy lány,mivel kék haja volt,már akkor különlegesnek éreztem őt de még nem is beszéltem vele.A meccs elég jól sikerült,amilyeneket rúgott az a kék hajú lány,t
tátva maradta szám a csodálkozástól,ilyet egy kb 155 cm magasságú lány hogy tud rúgni?de most komolyan...A meccs végén elmentem megkeresni azt a kék hajú lányt,de  nem kellet sokáig kutatnom,mert sietősen belém jött.Felnézett rám avval a világos kék szemével,amivel elszédített,ő is csak nézett engem,és én is őt,így állhattunk pár percig aztán megtörte a csendet.
-Szia,bocsi hogy beléd mentem,csak nagyon sietek,és csak egy pillanatig nem figyeltem -kezdett bocsánatot kérni.
Amire semmi szükség nem volt.
-Semmi baj-jelentettem ki mosolyogva.
-Akkor oké,ne de most mennem kell mert a bátyámmal találkozok a meg a haverokkal-mondta és már indulni akart,de én visszarántottam.
-Te vagy Liamnak a huga?-kérdeztem tátott szájjal,az mondta Liam hogy különleges meg minden,de az hogy kék a haja...ez tetszik.
-Igen,de most már tényleg mennem kell,mert várnak.-mondta sietősen.
-Én vagyok Zayn,Zayn Malik-mondtam neki vigyorogva,amitől persze ő megszólalni nem tudott.
-Gyere menjünk együtt vissza-mondtam vártam a válaszát,vagyis azt hogy igent mondjon.
-oké akkor menjünk együtt - egyezett bele,és elindultunk. 


                                Emma***

 Miután vissza mentünk a többiekhez,elmentünk egy cukrázdába megünnepelni a győzelmünket.Délután folyamán megettem 'pár' süteményt.Nem szeretek sokat enni de a sütit azt nagyon szeretem,bár nem nagyon látszik rajtam.A többiek csak néztek a 4. tányér sütinél hogy,hogy a fenébe fér belém ennyi.Miután én is éreztem hogy elég,és a többiek befejezték a rajtam való röhögést,megkértem Liamet hogy vigyen haza,mert elég rosszul érzem magam.Elbúcsúztunk a többiektől és elindultunk.Az úton Liam egész végig kérdezősködött,hogy mi van Zaynel,tetszik-e,amire nem is válaszoltam,nem azért mert nem akartam,hanem azért mert tudtam,mert a rosszul létem csak fokozódott.Imádkoztam hogy legalább hazáig bírjam ki.Miután kitett lakáshoz felkísért,én pedig annyit bírtam kinyögni hogy:-Majd beszélünk!Légy jó4-mondtam neki és elkezdtem futni a mosdó felé,mert a sütieim háromnegyede kikívánt jönni.Miután már kiadtam azt is amit még délelőtt ettem,már 'kicsit' jobban voltam,na de ezt az estét sem fogom elfelejteni egyhamar.De a java még csak most kezdődött,mivel csengettek,nem bírtam elképzelni hogy ki lehet az ilyenkor.Nagy nehezen ki vánszorogtam magam a mosdóból és az ajtó felé siettem,bár ne tettem volna.Az ajtóban Zayn áll,nem tudtam elképzelni mit keres itt ilyenkor,végig néztem magamon hogy,hogy is nézek ki,és aztán ajtót nyitottam.
-Szia!Te mit keresel itt ilyenkor?-kérdeztem mert nem tudtam elképzelni hogy pont ő itt van ilyenkor.
-Szia! csak jöttem megnézni a  nagy beteget-mondta mosolyogva.Amit én nem nagyon tudtam felfogni épp ésszel.Egyszerűen eljön ide és megnézi hogy vagyok,ezek szerint érdeklem.Én kedvelem őt,de ő is engem? nem tudom,ma megvagyok hülyülve,és megráztam a fejem,amire Zayn értetlen fejet vágott.
-Már jobban vagyok-mondtam őszintén.
-Akkor jó,nem tudtam volna elaludni,úgy hogy tudom neked nincs jó éjszakád.-mondta már szinte mosolyogva.
-Mész?vagy maradsz?mert akkor gyere beljebb esetleg-ajánlottam fel.Válasz helyet csak belépett az előtérbe.