Zayn szemszög***
Mikor kiértünk a stadionba, arra számítottam hogy ez is ugyan olyan lesz mint a többi,de amikor már a lányok a focipályára léptek,már akkor kitünt egy lány,mivel kék haja volt,már akkor különlegesnek éreztem őt de még nem is beszéltem vele.A meccs elég jól sikerült,amilyeneket rúgott az a kék hajú lány,t
tátva maradta szám a csodálkozástól,ilyet egy kb 155 cm magasságú lány hogy tud rúgni?de most komolyan...A meccs végén elmentem megkeresni azt a kék hajú lányt,de nem kellet sokáig kutatnom,mert sietősen belém jött.Felnézett rám avval a világos kék szemével,amivel elszédített,ő is csak nézett engem,és én is őt,így állhattunk pár percig aztán megtörte a csendet.
-Szia,bocsi hogy beléd mentem,csak nagyon sietek,és csak egy pillanatig nem figyeltem -kezdett bocsánatot kérni.
Amire semmi szükség nem volt.
-Semmi baj-jelentettem ki mosolyogva.
-Akkor oké,ne de most mennem kell mert a bátyámmal találkozok a meg a haverokkal-mondta és már indulni akart,de én visszarántottam.
-Te vagy Liamnak a huga?-kérdeztem tátott szájjal,az mondta Liam hogy különleges meg minden,de az hogy kék a haja...ez tetszik.
-Igen,de most már tényleg mennem kell,mert várnak.-mondta sietősen.
-Én vagyok Zayn,Zayn Malik-mondtam neki vigyorogva,amitől persze ő megszólalni nem tudott.
-Gyere menjünk együtt vissza-mondtam vártam a válaszát,vagyis azt hogy igent mondjon.
-oké akkor menjünk együtt - egyezett bele,és elindultunk.
Emma***
Miután vissza mentünk a többiekhez,elmentünk egy cukrázdába megünnepelni a győzelmünket.Délután folyamán megettem 'pár' süteményt.Nem szeretek sokat enni de a sütit azt nagyon szeretem,bár nem nagyon látszik rajtam.A többiek csak néztek a 4. tányér sütinél hogy,hogy a fenébe fér belém ennyi.Miután én is éreztem hogy elég,és a többiek befejezték a rajtam való röhögést,megkértem Liamet hogy vigyen haza,mert elég rosszul érzem magam.Elbúcsúztunk a többiektől és elindultunk.Az úton Liam egész végig kérdezősködött,hogy mi van Zaynel,tetszik-e,amire nem is válaszoltam,nem azért mert nem akartam,hanem azért mert tudtam,mert a rosszul létem csak fokozódott.Imádkoztam hogy legalább hazáig bírjam ki.Miután kitett lakáshoz felkísért,én pedig annyit bírtam kinyögni hogy:-Majd beszélünk!Légy jó4-mondtam neki és elkezdtem futni a mosdó felé,mert a sütieim háromnegyede kikívánt jönni.Miután már kiadtam azt is amit még délelőtt ettem,már 'kicsit' jobban voltam,na de ezt az estét sem fogom elfelejteni egyhamar.De a java még csak most kezdődött,mivel csengettek,nem bírtam elképzelni hogy ki lehet az ilyenkor.Nagy nehezen ki vánszorogtam magam a mosdóból és az ajtó felé siettem,bár ne tettem volna.Az ajtóban Zayn áll,nem tudtam elképzelni mit keres itt ilyenkor,végig néztem magamon hogy,hogy is nézek ki,és aztán ajtót nyitottam.
-Szia!Te mit keresel itt ilyenkor?-kérdeztem mert nem tudtam elképzelni hogy pont ő itt van ilyenkor.
-Szia! csak jöttem megnézni a nagy beteget-mondta mosolyogva.Amit én nem nagyon tudtam felfogni épp ésszel.Egyszerűen eljön ide és megnézi hogy vagyok,ezek szerint érdeklem.Én kedvelem őt,de ő is engem? nem tudom,ma megvagyok hülyülve,és megráztam a fejem,amire Zayn értetlen fejet vágott.
-Már jobban vagyok-mondtam őszintén.
-Akkor jó,nem tudtam volna elaludni,úgy hogy tudom neked nincs jó éjszakád.-mondta már szinte mosolyogva.
-Mész?vagy maradsz?mert akkor gyere beljebb esetleg-ajánlottam fel.Válasz helyet csak belépett az előtérbe.
2015. április 28., kedd
2015. április 27., hétfő
6-rész ~Bizalom~
Levegőt is alig mertem venni.A többiek csak néztek,egyikőjük sem szólalt meg,de végül Liam törte meg a csendet.
-Ő,itt a hugom Emma-mutatott rám és előhúzott a háta mögül.A többiek mosolyogva fogadtak,így én is elkezdtem mosolyogni -Sziasztok!-mondtam hangosan,bár kevésbé erőteljesen hangzódhatott.-Szia-köszöntek kórusban.-Én Harry vagyok-mutatott magára-Ő Niall,aki mindig a konyhában van,Zayn nincs itthon mert elment Perrievel.Ő pedig itt mellettem louis.-mutogatott körbe mindenkin.A hamar beilleszkedés nem az én stílusom,sem nem is nagyon megy,de úgy érzem Louisékkal elégrendesen kijövök.Délután megnéztünk pár filmet,de az utolsó után megszólaltam.-Jövő héten lesz egy meccsünk,és arra gondoltam hogy eljöhetnétek ti is,ha bár Zyant még nem ismerem csak látásból jöjjön ő is-mondtam nekik szinte vigyorogva-oké,ott leszünk mind az öten,mondták majdnem egyszerre.-Na de nekem most mennem kell,mert holnap suli-mondtam és szedelődzködni kezdtem.Haza felé vezető úton,be sem állt a szám,folyamatosan csak mondtam-mondtam.Amin Liam persze szét röhögte magát.Este egy öleléssel elváltunk,aztán külön folytatjuk az utunkat.Este még egy kicsit skypoltunk Lisával,azután valamelyikőnk be aludt,nem tudom hogy melyikőnk.
Reggel***
Elég korán keltem szóval arra gondoltam hogy csinálok egy kis meleg kaját,mivel mindig hideg szendvicset eszek.Mire suliba kellet mennem addigra már befejeztem az étkezést.Össze szedtem a cuccom és el is indultam.Lisával megbeszéltük hogy most a sulinál találkozunk mivel őt Justin vitte.
A meccs napja***
A napok huzamosan teltek,és a meccs napja közeledett,minden nap beszéltünk Liammel,és Lisával is.Most hogy itt ülök az öltözőben és várom hogy elkezdődjön a meccs.Végre eljött az idő és pályára léphettünk.Körbe néztem hogy megpillantsak egy-két ismerős arcot,és meg is találtam őket.Ma bizonyítani akartam a bátyámnak,és a többieknek is,hogy nem véletlenül kaptam én az ösztöndíjat.Boldog voltam hogy,hogy a bátyám és a barátaim is itt vannak,főleg Lisa hogy képes volt elrángatni még Justint is a meccsre,nem tudják hogy mennyit jelentenek nekem.Lisával hiába csak pár hete ismerjük csak egymást,szinte már a testvérem,kire az életemet is rámerném bízni.A többiekkel a pályára léptünk
***
Soha nem gondoltam volna hogy egy ilyen meccset mi megnyerhetünk.Az álás 5-1 volt a mi javunkra.
Az öltöző mindenféle öröm kiáltásoktól zengett.
Miután átöltöztünk lementem a többiekhez,és azt terveztük hogy elmegyünk és megiszunk valamit. De út közben belém jött egy fiú,aki elég jól nézett ki,megszólalni nem tudtam.
-Ő,itt a hugom Emma-mutatott rám és előhúzott a háta mögül.A többiek mosolyogva fogadtak,így én is elkezdtem mosolyogni -Sziasztok!-mondtam hangosan,bár kevésbé erőteljesen hangzódhatott.-Szia-köszöntek kórusban.-Én Harry vagyok-mutatott magára-Ő Niall,aki mindig a konyhában van,Zayn nincs itthon mert elment Perrievel.Ő pedig itt mellettem louis.-mutogatott körbe mindenkin.A hamar beilleszkedés nem az én stílusom,sem nem is nagyon megy,de úgy érzem Louisékkal elégrendesen kijövök.Délután megnéztünk pár filmet,de az utolsó után megszólaltam.-Jövő héten lesz egy meccsünk,és arra gondoltam hogy eljöhetnétek ti is,ha bár Zyant még nem ismerem csak látásból jöjjön ő is-mondtam nekik szinte vigyorogva-oké,ott leszünk mind az öten,mondták majdnem egyszerre.-Na de nekem most mennem kell,mert holnap suli-mondtam és szedelődzködni kezdtem.Haza felé vezető úton,be sem állt a szám,folyamatosan csak mondtam-mondtam.Amin Liam persze szét röhögte magát.Este egy öleléssel elváltunk,aztán külön folytatjuk az utunkat.Este még egy kicsit skypoltunk Lisával,azután valamelyikőnk be aludt,nem tudom hogy melyikőnk.
Reggel***
Elég korán keltem szóval arra gondoltam hogy csinálok egy kis meleg kaját,mivel mindig hideg szendvicset eszek.Mire suliba kellet mennem addigra már befejeztem az étkezést.Össze szedtem a cuccom és el is indultam.Lisával megbeszéltük hogy most a sulinál találkozunk mivel őt Justin vitte.
A meccs napja***
A napok huzamosan teltek,és a meccs napja közeledett,minden nap beszéltünk Liammel,és Lisával is.Most hogy itt ülök az öltözőben és várom hogy elkezdődjön a meccs.Végre eljött az idő és pályára léphettünk.Körbe néztem hogy megpillantsak egy-két ismerős arcot,és meg is találtam őket.Ma bizonyítani akartam a bátyámnak,és a többieknek is,hogy nem véletlenül kaptam én az ösztöndíjat.Boldog voltam hogy,hogy a bátyám és a barátaim is itt vannak,főleg Lisa hogy képes volt elrángatni még Justint is a meccsre,nem tudják hogy mennyit jelentenek nekem.Lisával hiába csak pár hete ismerjük csak egymást,szinte már a testvérem,kire az életemet is rámerném bízni.A többiekkel a pályára léptünk
***
Soha nem gondoltam volna hogy egy ilyen meccset mi megnyerhetünk.Az álás 5-1 volt a mi javunkra.
Az öltöző mindenféle öröm kiáltásoktól zengett.
Miután átöltöztünk lementem a többiekhez,és azt terveztük hogy elmegyünk és megiszunk valamit. De út közben belém jött egy fiú,aki elég jól nézett ki,megszólalni nem tudtam.
2015. április 26., vasárnap
5-rész ~Ismerős idegen~
Emma***
Elsem hiszem hogy holnap találkozok Liammel.Miután kiörültem magam,a konyhában tevékenykedtem,csináltam magamnak gyorsan kaját.Szendviccsel a kezemben indultam útnak, vagyis a football pálya felé.Mire oda értem persze már megettem,eléggé hülyén nézett volna ki ha kajával a kezemben megjelentem volna.Sietősen mentem oda a többiekhez,hogy elmondják a tervet.A többiek elég jól fogadtak a csapatban. Az edzés 2 órát tartott,de az is elég hamar eltelt.Nem tudom mi van mostanság,elég hamar elrepül az idő.Haza felé elkezdett zuhogni az eső,gondolhattátok mennyire örültem neki,így hazáig futnom kellet.Nem elég nekem ezdésen eleget futni,még haza is kell...
Miután hazaértem és megszárítkoztam,leültem egy kicsit a laptopommal az ölemben az ágyra. Épp egy One Direction koncertet néztem,mikor eszembe jutott hogy még nem küldtem el Liamnek a címem.Fogtam a telefonom és bepötyögtem a betűket,kikerestem a telefon számát és küldtem is. Félórán keresztül néztem a koncerteket, hallgattam a zenéjüket ,és igazat megvalva egyre jobban tetszett. Soha nem utáltam őket de nem is voltam Directioner.Még egy darabig laptopoztam aztán inkább félra raktam,mert néha már elbóbiskoltam,és amúgy is holnap kelni kell,mivel suli.
Reggel***
Nagy dörömbölésre keltem föl,nem tudtam elképzelni, hogy ki a jó isten az hajnalban,bár az időt nem néztem meg csak elindultam az ajtó irányába,hogy végre megszüntessem a zajt. Lassacskán oda érek és kinyitom. Teljesen másra gondoltam,mint aki előttem állt,és ő nem más volt mint Lisa.
-Szia,Lisa.Hát te,mit keresel itt?-kérdeztem még mindig megdöbbenve.
-Mit keresek itt? Már rég suliban kéne lennünk-mondta halál komolya arcal.Tényleg elfelejtettem megnézni az időt,és most itt állok egy száll pizsamában,az ajtóban,és nézek a ki a fejemből.Hát ez jó!.Villámgyorsasággal szaladtam föl az emeltre,és kaptam elő valami felvehető göncöt,minden este szoktam kikészíteni reggelre ruhát,de tegnap hogy eláztam elfelejtettem.
Gyorsan elkészültem és a táskámért nyúltam hogy felvegyem a fotelból,és már ki is léptem a szobából.Lesiettem a lépcsőn,miközben majdnem kitörtem a nyakam,mert megbotlottam.Ez a reggel is jó.Ügyes vagy Emma ezt is ügyesen elszúrtad.Nagy nehezen leértem.Miután mind a ketten épségben kiléptünk a házból,nagyot sóhajtottam.De még mindig elfelejtettem megnézni azt a nyavalyás időt,így hát Lisát kérdeztem meg.-Még 10 percünk maradt,fussunk így pár perc késéssel még megússzuk.- mondtam neki,és a vállamra kaptam a táskát és futni kezdtem,nyomomban Lisával,akinek nem nagyon tetszett az ötlet.A késést megúsztuk,mert a tanár is késett,én pedig az idő alatt,hálálkodtam Lisának,hogy átjött és szólt.A nagyon gyorsan eltelt én pedig vártam,hogy értem jöjjön Liam.Megbeszéltük hogy 3-ra értem jön,és már 2:50-van nem hiszem el,hogy 3-év után újra láthatom a bátyámat.10- később viszont csöngettek.rohantam ajtót nyitni.Meg láttam már a folyósóról,és pedig annál jobban szaladtam.Az ajtónál mély levegőt vettem és kinyitottam,féltem hogy mit fog szólni a hajamra.Kinyitottam az ajtót de ő csak értettlenül nézett rám mintha szellemet látott volna,így hát nekem kellet cselekedni.Megfogtam magam és egyenesen a nyakába ugrottam az örömtől.-Szia Bátyus! Mi az nem ismersz fel? Vagy mi van? Lefagytál? gyere beljebb-mondtam neki és beljebb invitáltam
a kezemmel.
Liam***
Félve csengettem be az állítólagos hugom 'lakásába'. Értettlenül kezdtem nézni és érezni magam mikor az ajtó felé kék hajú lány elkezdett felém szökdécselni.Kinyitotta az ajtó és a nyakamba ugrott,majdnem szó szerint,de szerencsére nem.Szia Bátyus! Mi az nem ismersz fel? Vagy mi van? gyere beljebb-invitált be,és kezével is elkezdett hadonászni.Ekkor esett le hogy mit mondott,én az ő bátyja? ki zárt! De látta rajtam a kifejezéseket és így szólt.-Én vagyok az Emma!csak befestettem a hajam meg levágattam.-mondta mosolyogva.A meglepődöttségtől köpni nyelni nem tudtam,nem hiszem el hogy ő az. A hugom így néz ki? Nem lehet igaz,mi lett a hosszú szőke hajával,és a szemét is hogy festi,nagyon dúrva. Látta rajtam hogy még mindig nem hiszem el hogy ő lenne a kis hugicám,így elkezdett egy csomó emléket felidézni,amiről csak ketten tudunk.A mi testvér dolgunk olyan volt mintha a legjobb barátok lettünk volna,de én elkezdtem az énekesi karrieremet így Londonba kellet költöznöm,otthagyva őt és anyát. Ahogy mesélt egyre jobban kezdtem neki hinni.Egyszer csak olyat mondott amit tényleg csak mi ketten tudtuk,és szigorún titkos.Előtört bennem a felismerés és hosszan,szorosan magamhoz öleltem. Miután bebizonyosodtam hogy ő a hugom és nem vitték el az ufók a testét,beljebb mentem,amíg ő felvette a táskáját.Arra gondoltam hogy bemutatom a többieknek is,és majd ott kifaggatjuk.Nagyon jól esett újra beszélgetni vele.Mondjuk a haja egy kicsit (nagyon) furcsa,elfogadható .Míg a 1D ház felé tartottunk úgy gondolom beavatom tervembe,miszerint bemutatom a többieknek.-Em,arra gondoltam hogy bemutathatnálak a többieknek.-mondtam neki mosolyogva,de neki erre mondatra lefagyott.-De most miért? Elfognak ítélni a hajam miatt,mert hogy,hogy néz ki-kezdett el mmindenfeléről hadoválni .-nem,nem fognak,mert mindegyik nagyon jó arc,majd te is meglátod.Nagy sóhajjal bele egyezett. Jó 5-perc múlva már a ház előtt álltunk,és nyitottam az ajtót.Befelé menet megfogta a kezem Emma,és még szorította is,ezzel csak az a baj hogy nagyon erős,egy lányhoz képest.Mindenki a nappaliban űlt ha jól láttam,így köhintenem kellet hogy figyeljenek ide,vagyis ránk.Emma inkább a hátam mögé állt.A fiúk megláttak és gyorsan fel is álltak,és oda rohantak hozzánk.
Elsem hiszem hogy holnap találkozok Liammel.Miután kiörültem magam,a konyhában tevékenykedtem,csináltam magamnak gyorsan kaját.Szendviccsel a kezemben indultam útnak, vagyis a football pálya felé.Mire oda értem persze már megettem,eléggé hülyén nézett volna ki ha kajával a kezemben megjelentem volna.Sietősen mentem oda a többiekhez,hogy elmondják a tervet.A többiek elég jól fogadtak a csapatban. Az edzés 2 órát tartott,de az is elég hamar eltelt.Nem tudom mi van mostanság,elég hamar elrepül az idő.Haza felé elkezdett zuhogni az eső,gondolhattátok mennyire örültem neki,így hazáig futnom kellet.Nem elég nekem ezdésen eleget futni,még haza is kell...
Miután hazaértem és megszárítkoztam,leültem egy kicsit a laptopommal az ölemben az ágyra. Épp egy One Direction koncertet néztem,mikor eszembe jutott hogy még nem küldtem el Liamnek a címem.Fogtam a telefonom és bepötyögtem a betűket,kikerestem a telefon számát és küldtem is. Félórán keresztül néztem a koncerteket, hallgattam a zenéjüket ,és igazat megvalva egyre jobban tetszett. Soha nem utáltam őket de nem is voltam Directioner.Még egy darabig laptopoztam aztán inkább félra raktam,mert néha már elbóbiskoltam,és amúgy is holnap kelni kell,mivel suli.
Reggel***
Nagy dörömbölésre keltem föl,nem tudtam elképzelni, hogy ki a jó isten az hajnalban,bár az időt nem néztem meg csak elindultam az ajtó irányába,hogy végre megszüntessem a zajt. Lassacskán oda érek és kinyitom. Teljesen másra gondoltam,mint aki előttem állt,és ő nem más volt mint Lisa.
-Szia,Lisa.Hát te,mit keresel itt?-kérdeztem még mindig megdöbbenve.
-Mit keresek itt? Már rég suliban kéne lennünk-mondta halál komolya arcal.Tényleg elfelejtettem megnézni az időt,és most itt állok egy száll pizsamában,az ajtóban,és nézek a ki a fejemből.Hát ez jó!.Villámgyorsasággal szaladtam föl az emeltre,és kaptam elő valami felvehető göncöt,minden este szoktam kikészíteni reggelre ruhát,de tegnap hogy eláztam elfelejtettem.
Gyorsan elkészültem és a táskámért nyúltam hogy felvegyem a fotelból,és már ki is léptem a szobából.Lesiettem a lépcsőn,miközben majdnem kitörtem a nyakam,mert megbotlottam.Ez a reggel is jó.Ügyes vagy Emma ezt is ügyesen elszúrtad.Nagy nehezen leértem.Miután mind a ketten épségben kiléptünk a házból,nagyot sóhajtottam.De még mindig elfelejtettem megnézni azt a nyavalyás időt,így hát Lisát kérdeztem meg.-Még 10 percünk maradt,fussunk így pár perc késéssel még megússzuk.- mondtam neki,és a vállamra kaptam a táskát és futni kezdtem,nyomomban Lisával,akinek nem nagyon tetszett az ötlet.A késést megúsztuk,mert a tanár is késett,én pedig az idő alatt,hálálkodtam Lisának,hogy átjött és szólt.A nagyon gyorsan eltelt én pedig vártam,hogy értem jöjjön Liam.Megbeszéltük hogy 3-ra értem jön,és már 2:50-van nem hiszem el,hogy 3-év után újra láthatom a bátyámat.10- később viszont csöngettek.rohantam ajtót nyitni.Meg láttam már a folyósóról,és pedig annál jobban szaladtam.Az ajtónál mély levegőt vettem és kinyitottam,féltem hogy mit fog szólni a hajamra.Kinyitottam az ajtót de ő csak értettlenül nézett rám mintha szellemet látott volna,így hát nekem kellet cselekedni.Megfogtam magam és egyenesen a nyakába ugrottam az örömtől.-Szia Bátyus! Mi az nem ismersz fel? Vagy mi van? Lefagytál? gyere beljebb-mondtam neki és beljebb invitáltam
a kezemmel.
Liam***
Félve csengettem be az állítólagos hugom 'lakásába'. Értettlenül kezdtem nézni és érezni magam mikor az ajtó felé kék hajú lány elkezdett felém szökdécselni.Kinyitotta az ajtó és a nyakamba ugrott,majdnem szó szerint,de szerencsére nem.Szia Bátyus! Mi az nem ismersz fel? Vagy mi van? gyere beljebb-invitált be,és kezével is elkezdett hadonászni.Ekkor esett le hogy mit mondott,én az ő bátyja? ki zárt! De látta rajtam a kifejezéseket és így szólt.-Én vagyok az Emma!csak befestettem a hajam meg levágattam.-mondta mosolyogva.A meglepődöttségtől köpni nyelni nem tudtam,nem hiszem el hogy ő az. A hugom így néz ki? Nem lehet igaz,mi lett a hosszú szőke hajával,és a szemét is hogy festi,nagyon dúrva. Látta rajtam hogy még mindig nem hiszem el hogy ő lenne a kis hugicám,így elkezdett egy csomó emléket felidézni,amiről csak ketten tudunk.A mi testvér dolgunk olyan volt mintha a legjobb barátok lettünk volna,de én elkezdtem az énekesi karrieremet így Londonba kellet költöznöm,otthagyva őt és anyát. Ahogy mesélt egyre jobban kezdtem neki hinni.Egyszer csak olyat mondott amit tényleg csak mi ketten tudtuk,és szigorún titkos.Előtört bennem a felismerés és hosszan,szorosan magamhoz öleltem. Miután bebizonyosodtam hogy ő a hugom és nem vitték el az ufók a testét,beljebb mentem,amíg ő felvette a táskáját.Arra gondoltam hogy bemutatom a többieknek is,és majd ott kifaggatjuk.Nagyon jól esett újra beszélgetni vele.Mondjuk a haja egy kicsit (nagyon) furcsa,elfogadható .Míg a 1D ház felé tartottunk úgy gondolom beavatom tervembe,miszerint bemutatom a többieknek.-Em,arra gondoltam hogy bemutathatnálak a többieknek.-mondtam neki mosolyogva,de neki erre mondatra lefagyott.-De most miért? Elfognak ítélni a hajam miatt,mert hogy,hogy néz ki-kezdett el mmindenfeléről hadoválni .-nem,nem fognak,mert mindegyik nagyon jó arc,majd te is meglátod.Nagy sóhajjal bele egyezett. Jó 5-perc múlva már a ház előtt álltunk,és nyitottam az ajtót.Befelé menet megfogta a kezem Emma,és még szorította is,ezzel csak az a baj hogy nagyon erős,egy lányhoz képest.Mindenki a nappaliban űlt ha jól láttam,így köhintenem kellet hogy figyeljenek ide,vagyis ránk.Emma inkább a hátam mögé állt.A fiúk megláttak és gyorsan fel is álltak,és oda rohantak hozzánk.
2015. április 25., szombat
4-rész ~ "A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz; a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz. A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél; a barát az álom, mit éberen kerestél. A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van; a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban. A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát; a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát. A barát egy csillag, mit az éj varázsol; a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol. A barát a láng, mely kitáncol a tűzből; a barát az emlék, mit szívedben őrzöl. A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik...
Reggel tényleg nehezen keltünk fel,mert egész éjszaka fent voltunk.Nagy nehezen kikecmeregtünk az ágyból,ki ténferegtünk a konyhába enni.Megreggelizünk,és gyorsan elkészültünk,indulhattunk suliba.Az oda vezető utat végig nevettünk,a semmin.Jól indul a nap.
-Sziasztok -köszöntünk a többiknek.
-Sziasztok -köszöntek vissza,mi pedig beléptünk a suliba.
Mikor beérünk a terembe abban a pillanatban szólalt meg a csengő,szóval épp időben.Levágódtunk a padba és úgy vártuk a tanárt.Első óránk matek volt,mi persze azt sem tudtuk hogy milyen nyelven beszél,így ezen is röhögtünk egy sort,mint minden máson is.
-Délután mit csinálsz?-kérdeztem Lisától.
-Ma Justinnal találkozom - mondta és egy kicsit elpirult.
-Nekem meg ma lesz az első edzésem a lányokkal,kíváncsi vagyok hogy milyenek lesznek a többiek-mondtam neki mosolyogva.
Lisa az egyetlen lány akivel jól kijövök.Lisa ő olyan barátnő akiről mindig is álmodtam,még kevés ideje vagyunk barátok,de érzem ez egy életre szól.Ha neki kell segítség vagy bármi más,szó nélkül számíthat rám,és ez szerintem így van ez fordítva is,feltétel nélkül megbízok benne. „A barátaid a szíved egy része, ha kitépnék őket, holtan esnél össze.”
2015. április 24., péntek
3-rész
Reggel a telefonom pittyegésére keltem föl.Morogva elindultam a fürdőszoba felé.és elintéztem a szokásos reggeli rutinom.Gyorsan kiválasztottam a mára tervezett szettemet,és fel is kaptam. Leszaladtam a lépcsőn,egyenesen a konyhába,és leültem az asztalhoz. Megreggeliztem és elindultam suliba. Az oda vezető úton zenét hallgattam. A suliba belépve kellemetlen érzés fogott el,nem szeretek sok idegen között lenni.Fölmentem az emeletre és néztem hol lehet az én osztályom,pár percig csak néztem a szanaszét,és végül megakadt a szemem a '69'-es termen,az lesz az enyém.Megálltam az ajtó előtt,nagy levegőt vettem és beléptem.Hirtelen minden szempár rászegeződött.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva,körbe néztem.Megakadt a szemem egy igen szivárványba öltözött lányon,aki elég kedvesen mosolygott.Körülöttem a lévők engem néztek biztosan a hajam miatt,mivel kék. A lányok szerencsére nem nagyon vannak az osztályba,azok is elég kényesnek tüntek.Fiú elég sokan vannak,és ha jól láttam,eléggé összehaverkodtak. Szerintem a fiúkkal elég jól kifogok velük jönni.
-Szia!-köszöntek kórusban.Erre én csak elmosolyodtam.
-Hogy hívnak? hány éves vagy?-zúdították rám a sok a kérdést.
-Emma Payne vagyok,és 15 éves -mondtam még mindig mosolyogva.
-És honnan jöttél?-kérdezte az egyik fiú, még nem tudom a nevét.
-Európából-mondtam ki,az egyszerű választ.
Ekkor belépett a tanár,de nekem még mindig nem volt hely ahol üljek.Szétnéztem és láttam hogy a 'csillámpónis' lány mellet nem ül senki.Ő persze elkezdett bólogatni mintha olvasta volna a gondolataimat,és elkezdte a mellette lévő széket ütögetni,mondván hogy nyugodtam üljek oda mellé,így mellé csusszantam (?). Az órán mindenki bemutatkozott,még a három plázacica is,akikről kiderült hogy Amber ,Ashley és Apryl [A-A-A].A fiúk nevüket már megjegyeztem mert már hívtak focizni,amire ln persze nem mondhattam nemet.A csillámpónis lányról kiderült hogy nem úgy hívják ahogy én hívtam először,hanem Lisának,Lisa Oven.Az osztályfőnöki órákat végig beszéltük,és ismerkedtünl.Mondta hogy van barátja és mindennél jobban szereti, úgy hívják hogy Justin Bieber.Ismerős a neve,de nem tusom hogy honnan,biztos vagyok benne hogy már hallottam valahol.A három óra hamar eltelt,főleg így hogy Lisával végig beszéltük őket.Lisával persze az egész napot elbeszégettük még otthon is,mivel át hívtam magamhoz,én úgy is egyedül lettem volna fent.A délután hamar eltelt,Lisával megnéztünk pár filmet,és már sötétedett.Nem hagytam hogy ilyenkor útnak induljon,inkább mondtam neki hogy aludjon nálam.Persze először tiltakozott de utána belement.Az éjszakát végig traccsoltuk,nem tudom holnap hogy fogunk felkellni.De az már a holnap zenéje..
2015. április 23., csütörtök
2-rész
-Szívem !Te hogy nézel ki?-kérdezte tátott szájjal anyám.Közelebb jött és elkezdte piszkálni,hátha paróka,de nem ez az én hajam.Már kezdett idegesíteni ,hogy még mindig körülöttem legyeskedik.-Anya!most már elég! Már kicsodáltad magad,szóval már befejezhetnéd-mondtam neki morcosan és elindultam a konyha felé .-Van valami kaja?-kérdeztem és kinyitottam a hűtőt.-Nem sokára kész a vacsi-mondta és ő is bejött a konyhába.
A vacsorának tényleg nem kellet sok idő,és kész is lett.Miután megvacsoráztam felmentem a szobámba. Az este folyamán megnéztem pár filmet,majd elnyomott az álom.
Reggel***
Most kivételesen nem keltett anyám,így addig aludhattam ameddig csak akartam.Nagy sóhajjal keltem ki az ágyból,és az utamat a fürdő felé vettem.fél órán belül kész is lettem,és leindultam a földszintre.Anya már nem volt itthon,de egy cetlit találtam a hűtőn.
'kicsim,bekellet mennem dolgozni,nagy a felhajtás a most a munkahelyemen.Pénzt hagytam itthon,még be kell vásárolni.Légy jó,puszil
anya'
Ez a reggel is remekül indul.Morogtam egy sort.És elindultam egy kis élelem ért..
Már nincs sok a hétből,csak pár nap,és indulok.Sokat gondolkoztam rajta hogy fognak-e fogadni.Nagyon remélem hogy igen.Kíváncsi vagyok az új csapatra.De van még pár nap így azt még megpróbálom kiélvezni és aztán irány LONDON. Ma nem terveztem semmi különöset,csak megnézek 1-két filmet.
Pár nappal később***
A hét párnapjai hamar elteltek és ahogy közeledett a nagy nap annál jobban izgultam.Már bevoltam zsongva teljesen.Anyámnak az idegére mentem.De most már a repülőn ülök,és nézem az ablakon keresztül a tájakat.Még mindig nem nagyon fogom fel ezt az egészet,hogy Londonban fogok tanul,-lakni-. Pár óra múlva leszállt a gép,és taxi keresésbe fogtam.Leintettem edjet és és ő megállt.Pár perc múlva a londondi lakásba vezető úton voltunk. Miután kitett,kifizettem a taxit és elindultam a lakáshoz,föl az emeltre,miközben csak néztem szét hogy körülbelül mi hol van..A lakásom viszonylag elég nagy,teljesen megvagyok elégedve vele.Egy nagy konyha és egy nagy szoba,és egy fürdő.Sosem gondoltam volna,hogy valaha ilyenben lesz részem.Gyorsan kipakoltam,és elindultam szétnézni a környéken.Rengeteg kávézót és boltot láttam,amit szerintem elég gyakran igénybe fogok venni.A nap gyorsan eltelt így sötétedéskor mentem csak vissza.Holnap lesz az első napom a suliban,nem tudom azt mondani hogy nem izgulok,mert akkor nagyot hazudnék.Ha rá gondolok a holnapra görcsbe rándul a gyomrom.Kételyek között feküdtem le.De aludni nem nagyon tudtam.
1-rész
El sem hiszem hogy ez velem történik meg, a levélben az áll hogy "ön az ösztöndíjprogramra sikeresen felvételt nyert". Előszőr totál leblokkolva álltam és csak olvastam a sorokat,hogy is történt ez meg,de azt felfogtam avval a kis eszemmel és lerohantam a lépcsőn a konyhába,anyához,hogy közöljem vele a hírt.De gondolhatta hogy felvettek mert fülig érő vigyorral értem oda hozzá.-Anya!Anya! Felvettek!-sikítottam a fülében,és az orra alá nyomtam a papírt.
-Látom,látom!nem kell kiszúrni vele a szemem-mondta mosolyogva.El sem hiszem hogy egy hét múlva már a repülő fogok ülni ami egyenesen Londonba visz.
-Megyek és elmondom a többieknek a hírt-mondtam és felvettem a cipőmet és kiléptem a házból.A focipálya nincs messze csak pár háztömbnyire,így viszonylag hamar oda értem.Mikor megláttak a fiúk,elkezdtek felém futni (?),először nem tudtam mit reagáljak de egy idő után inkább én is elkezdtem futni feléjük.-Sziasztok!-
-Szia-mondták kórusban.
-Emma!,hogy hogy csak most jöttél ki?nyomhattunk volna egy meccset-mondta Chris.
-Vártam a levelet,tudjátok azt az ösztöndíjasat-mondtam nekik mosolyogva.
-Na és megjött?-Kérdezte Ryan,amúgy eléggé félre érthető kérdést.
-Igen,és az állt benne hogy felvettek-mondtam ki és felnevettem.
A többiek is velem együtt örültek az örömömnek,de elmondták azt is hog y"kicsit" fogok nekik hiányozni.Délután még játszottunk egy-két meccset aztán mindenki haza indult,így én is hazafelé vettem az irányt.
Reggel***
Arra keltem hogy anya hajnalok-hajnalán rázogatja a karomat.Amit nem nagyon értek.1:miért jött be a szobámba hajnalba,2: És miért ébreszt fel?
-Anya? Miért kell ilyenkor fölkelteni?Te miért nem alszol még?-Csak úgy sorokaztattam anyám előtt a kérdéseket.
-Kicsim,gondoltam hogy most hogy felvettek változtathatnál a külsődön,menj vásárolj magadnak ruhákat.menj fodrászhoz vagy manikűröshöz vagy nem tudom:mondta nevetev.-nem hiszek a fülemnek,komolyan a saját anyám ilyet mond?most komolyan, ezt nem hiszem el,szerintem éjszak elvitték a lelkét és vissza hoztak helyette egy űrlényt.tuti hogy ez van a dologban,biztos vagyok benne.-Anya!Anya! Te jól vagy?Nem vagy lázas? esetleg beteg?-kérdeztem még mindig sokkolva.
-igen,kislányom minden a legnagyobb rendben van csak gondoltam elmehetnél vásárolni, de sajnos egyedül mert a főnököm hívott hogy be kell mennem dolgozni-mondta és azzal a lendülettel ki is ment a szobából.Na kösz..Nagyot sóhajtottam és elindultam a fürdőszoba felé és elintéztem a szokásos reggeli teendőket.Aztán megnéztem a szekrényben van-e valami értelmes ruhám.Miután kiválasztottam a szettemet,lesiettem a lépcsőn elvettem a szekrényről a pénz és indulhattam is is. Az első utam a bevásárló központba vezetett.Minden felé csak bóklásztam és nézelődtem,ami megtetszett megvettem,a délelőttoöt el vásároltam.utána az utam a fodrászhoz vezetett,Elmondtam neki hogy mi az elképzelésem,és neki látott.Másfél óráig ügyködhetett aztán megfordított,így a tükörbe tudtam nézni.A látványtól megszólalni nem tudtam,csak hebegtem.
-Ez..ez..el..elképesztő-mondtam ki és ennyi volt,mert többet nem tudtam a látványtól,ennyi volt az össz.Miután kifizettem a fodrászt,és elindultam haza.Haza felé azon gondolkoztam hogy anya mit fog szólni a hajamhoz.Olyan lett amilyenre minid is vágytam *kék*. Beléptem a házajtaján és anyát kezdtem keresni a szememmel,meg is találtam.Először nem ismert mert fel,de aztán jobban megnézte z arcomat,és kiült az arcára a felismerés.ő inkább csak a fejét fogta.
Prológus
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)