5-rész ~Ismerős idegen~

                                                                     Emma***

Elsem hiszem hogy holnap találkozok Liammel.Miután kiörültem magam,a konyhában tevékenykedtem,csináltam magamnak gyorsan kaját.Szendviccsel a kezemben indultam útnak, vagyis a football pálya felé.Mire oda értem persze már megettem,eléggé hülyén nézett volna ki ha kajával a kezemben megjelentem volna.Sietősen mentem oda a többiekhez,hogy elmondják a tervet.A többiek elég jól fogadtak a csapatban. Az edzés 2 órát tartott,de az is elég hamar eltelt.Nem tudom mi van mostanság,elég hamar elrepül az idő.Haza felé elkezdett zuhogni az eső,gondolhattátok mennyire örültem neki,így hazáig futnom kellet.Nem elég nekem ezdésen eleget futni,még haza is kell...
Miután hazaértem és megszárítkoztam,leültem egy kicsit a laptopommal az ölemben az ágyra. Épp egy One Direction koncertet néztem,mikor eszembe jutott hogy még nem küldtem el Liamnek a címem.Fogtam a telefonom és bepötyögtem a betűket,kikerestem a telefon számát és küldtem is. Félórán keresztül néztem a koncerteket, hallgattam a zenéjüket ,és igazat megvalva egyre jobban tetszett. Soha nem utáltam őket de nem is voltam Directioner.Még egy darabig laptopoztam aztán inkább félra raktam,mert néha már elbóbiskoltam,és amúgy is holnap kelni kell,mivel suli.
   

                       Reggel***


Nagy dörömbölésre keltem föl,nem tudtam elképzelni, hogy ki a jó isten az hajnalban,bár az időt nem néztem meg csak elindultam az ajtó irányába,hogy végre megszüntessem a zajt. Lassacskán oda érek és kinyitom. Teljesen másra gondoltam,mint aki előttem állt,és ő nem más volt mint Lisa.
-Szia,Lisa.Hát te,mit keresel itt?-kérdeztem még mindig megdöbbenve.
-Mit keresek itt? Már rég suliban kéne lennünk-mondta halál komolya arcal.Tényleg elfelejtettem megnézni az időt,és most itt állok egy száll pizsamában,az ajtóban,és nézek a ki a fejemből.Hát ez jó!.Villámgyorsasággal szaladtam föl az emeltre,és kaptam elő valami felvehető göncöt,minden este szoktam kikészíteni reggelre ruhát,de tegnap hogy eláztam elfelejtettem.
Gyorsan elkészültem és a táskámért nyúltam hogy felvegyem a fotelból,és már ki is léptem a szobából.Lesiettem a lépcsőn,miközben majdnem kitörtem a nyakam,mert megbotlottam.Ez a reggel is jó.Ügyes vagy Emma ezt is ügyesen elszúrtad.Nagy nehezen leértem.Miután mind a ketten épségben kiléptünk a házból,nagyot sóhajtottam.De még mindig elfelejtettem megnézni azt a nyavalyás időt,így hát Lisát kérdeztem meg.-Még 10 percünk maradt,fussunk így pár perc késéssel még megússzuk.- mondtam neki,és a vállamra kaptam a táskát és futni kezdtem,nyomomban Lisával,akinek nem nagyon tetszett az ötlet.A késést megúsztuk,mert a tanár is késett,én pedig az idő alatt,hálálkodtam Lisának,hogy átjött és szólt.A nagyon gyorsan eltelt én pedig vártam,hogy értem jöjjön Liam.Megbeszéltük hogy 3-ra értem jön,és már 2:50-van nem hiszem el,hogy 3-év után újra láthatom a bátyámat.10- később viszont csöngettek.rohantam ajtót nyitni.Meg láttam már a folyósóról,és pedig annál jobban szaladtam.Az ajtónál  mély levegőt vettem és kinyitottam,féltem hogy mit fog szólni a hajamra.Kinyitottam az ajtót de ő csak értettlenül nézett rám mintha szellemet látott volna,így hát nekem kellet cselekedni.Megfogtam magam és egyenesen a nyakába ugrottam az örömtől.-Szia Bátyus! Mi az nem ismersz fel? Vagy mi van? Lefagytál? gyere beljebb-mondtam neki és beljebb invitáltam 
a kezemmel.



                           Liam*** 

Félve csengettem be az állítólagos hugom 'lakásába'. Értettlenül kezdtem nézni és érezni magam mikor az ajtó felé kék hajú lány elkezdett felém szökdécselni.Kinyitotta az ajtó és a nyakamba  ugrott,majdnem szó szerint,de szerencsére nem.Szia Bátyus! Mi az nem ismersz fel? Vagy mi van? gyere beljebb-invitált be,és kezével is elkezdett hadonászni.Ekkor esett le hogy mit mondott,én az ő bátyja? ki zárt! De látta rajtam a kifejezéseket és így szólt.-Én vagyok az Emma!csak befestettem a hajam meg levágattam.-mondta mosolyogva.A meglepődöttségtől köpni nyelni nem tudtam,nem hiszem el hogy ő az. A hugom így néz ki? Nem lehet igaz,mi lett a hosszú szőke hajával,és a szemét is hogy festi,nagyon dúrva. Látta rajtam hogy még mindig nem hiszem el hogy ő lenne a kis hugicám,így elkezdett egy csomó emléket felidézni,amiről csak ketten tudunk.A mi testvér dolgunk olyan volt mintha a legjobb barátok lettünk volna,de én elkezdtem az énekesi karrieremet így Londonba kellet költöznöm,otthagyva őt és anyát. Ahogy mesélt egyre jobban kezdtem neki hinni.Egyszer csak olyat mondott amit tényleg csak mi ketten tudtuk,és szigorún titkos.Előtört bennem a felismerés és hosszan,szorosan magamhoz öleltem. Miután bebizonyosodtam hogy ő a hugom és nem vitték el az ufók a testét,beljebb mentem,amíg ő felvette a táskáját.Arra gondoltam hogy bemutatom a többieknek is,és majd ott kifaggatjuk.Nagyon jól esett újra beszélgetni vele.Mondjuk a haja egy kicsit (nagyon) furcsa,elfogadható .Míg a 1D ház felé tartottunk úgy gondolom beavatom tervembe,miszerint bemutatom a többieknek.-Em,arra gondoltam hogy bemutathatnálak a többieknek.-mondtam neki mosolyogva,de neki erre mondatra lefagyott.-De most miért? Elfognak ítélni a hajam miatt,mert hogy,hogy néz ki-kezdett el mmindenfeléről hadoválni .-nem,nem fognak,mert mindegyik nagyon jó arc,majd te is meglátod.Nagy sóhajjal bele egyezett. Jó 5-perc múlva már a ház előtt álltunk,és nyitottam az ajtót.Befelé menet megfogta a kezem Emma,és még szorította is,ezzel csak az a baj hogy nagyon erős,egy lányhoz képest.Mindenki a nappaliban űlt ha jól láttam,így köhintenem kellet hogy figyeljenek ide,vagyis ránk.Emma inkább a hátam mögé állt.A fiúk megláttak és gyorsan fel is álltak,és oda rohantak hozzánk.