17-rész

Fejembe nyilaló fájdalomra keltem fel,és hirtelen nem tudtam hogy hol vagyok.Körülnéztem a szobába és megláttam az ágyam mellett csipogó gépet,amiről sejtettem hogy kórházban vagyok.Aztán kezdtek vissza térni az emlékeim a meccsről.Az ágyam mellett alvó Liam-ra néztem aki még álmában is fogta a kezem.A szobában nem csak ketten voltunk,hanem Zayn is ott volt,az aki ablak alatt lévő széket foglalta el,egy másik székre dőlve aludt.De még mindig iszonyatosan jól nézett ki,haja most is tökéletesen be volt állítva.Végig néztem magamon,és megláttam a gipszbe rakott kezemet,amit idáig nem is vettem észre.A torkom iszonyatosan kapart,szükségem volt vízre,ha csak egy korty is az.Nem tudom mióta fekhetek itt,és mióta nem ittam.Elkezdtem köhögni,hátha valamelyikük felébred,aminek hamarosan eredménye lett.Zayn gesztenye barna szemeit rám vezette és mélyen belenézett a szememben.Mérhetelen örömöt véltem felfedezni tekintetében,amitől én is akaratlanul elmosolyodtam.Felállt,és az ágyhoz sietett.Nem várta meg míg valamelyikőnk  megszólal,gyorsan magához rántott és hozzám bújt.Fejét a nyak hajlatomba fúrta,és úgy szívta be mélyen a levegőt,amitől minden porcikám megremegett,érezte ő is,amin halkan nevetett,de nem tette szóvá.
-Jól vagy?Nem fáj valamid?Nincs szükséged valamire?-tolt el magától és ült le az ágy szélére.
-A fejem még mindig hasogat,de már megmaradok-húztam ki magam;-viszont egy pohár vizet kérnék.-amint kimondta már a kezembe is adta a kis műanyag pohárkát,aminek a tartalmát másod percek alatt ittam meg,és raktam az ágy mellett lévő kis asztalra.
-Mi történt?-kérdeztem Zaynt.-miután már vissza ült az ágyra.
-Agyrázkódást kaptál és eltört a kezed-mutatott a jobb karomra.
-Szerencséd volt hogy ennyivel megúsztad,ahhoz képest hogy mekkorát estél,szerencse hogy itt vagy- mondta majd meg fogta a szabad kezem.
-Mióta vagyok itt?- kérdtem és egyre jobban féltem a választól.
-Egy hete,de nekünk,mintha az örökké lett volna.De most már minden rendben lesz-biztatott-
-Liam-mel mi van?-
-Mióta bekerültél nem hajlandó haza menni,csak addig míg lezuhanyzik,de már jön is vissza.-
-Anya?-kérdeztem,mikor már rájöttem hogy hogy aggódhatott-
-Azután szóltunk neki,miután már stabilizálták az állapotodat,már csak azt vártuk hogy felkelj.De ő is itt volt pár napig.-
-És te-böktem felé-hogy vagy?-
-Most már jól mert már beszéltünk,te felkeltél,és bele nézhetek abba a gyönyörű szép szemedbe - mondta,én pedig éreztem,már szinte hallottam hogy egyre gyorsabban ver a szívem.
-Meddig kell ágyban maradnom?egy kicsit unom,már elülöm a fenekemet.-mondtam és felakartam állni,de Zayn nem hagyta.
-Ezzel várjuk meg Liam-et,oké?-
-Jó,de utána lemehetek a büfébe?Nem is tudom mióta nem ettem normálisat-merültem a gondolataimba ismét.
-Ha fel kell Liam és ha megengedi akkor igen-fel tartotta mutató ujját-lemehetünk-javított ki.
-Emma!Emma,hát fel keltél?Végre!Már azt hittem ez sosem fog bekövetkezni.-mondta a bátyám,és rögtön oda jött hozzám,és ölelgetett meg.
-Már le akartam menn..-nem tudtam befejezni , mert Zayn közbeszólt.-Akartunk.-javított ki ismét.Amin mi csak elmosolyodtunk Zayn-el,ebben ellenben Liam nem így  tett.


                                        Halihóó!!!

                    Nagyon sajnálom hogy csak most hozok részt,ilyen   későn .Ezentúl próbálok már hamarabb részt hozni,és remélem tetszenek a részek.


                                                                          Puszi :*